18. Ha bízol bennem, semmi bajod nem eshet

Drága Olvasóim!

Megérkeztem a következő fejezettel!! El sem hiszem, hogy már itt tartunk, mintha most kezdtem volna a történetet! Nagyon köszönöm az eddigi támogatásotokat, a kedves megjegyzéseket, feliratkozásokat, üzeneteket, pipákat, jó érzés látni, hogy kedvelitek az írásomat. Remélem, hogy nektek is jól telt a kissé rövid szünet és kitartást az utolsó hónapra! Jó olvasást babák! :) x

 

 



SAMANTHA WOOD
 

 

Az egész éjjel Niall szobájában voltunk és másnap délután három körül jöttünk ki onnan. Rengeteg mindent megbeszéltünk ezalatt, főleg az érzéseinkről. Igazából foglalmam sincs, hogy mit mondtam neki, mivel annyira megbabonázott, hogy bármit mondhattam volna. Gyakran csak feküdtünk és én a fejemet mellkasán pihentettem. Volt, amikor éles csókcsatákat vívtunk és azért küzdöttünk, hogy melyikünk legyen fent. Rég éreztem ennyire jól magam és tulajdonképpen talán ez hiányzott az életemből a legjobban. Nem is gondoltam volna, hogy ő egyszer is ilyen hatással lehetne rám. A többiek késő estefele érkeztek meg, amikor is kopogtattak Niall szobájának ajtaján. Valamit visszamorgott a kérdéseikre, de pár percen belül elhúztak. Nem voltam biztos benne, hogy így kellett történnie a dolgoknak, de látva, hogy Niall milyen komolyan gondolja ezt, megnyugodhattam.

 

Az ő pólójában és alsónadrágjában indultam el a fürdőbe, ahova nem is olyan sokára követett. Elővettem egy új fogkefét, amit szerencsésen találtam is és a fogkrémmel alaposan súrolni kezdtem a fogaimat. Hirtelen két meleg kezet éreztem derekamnál és a tükörbe nézve mosolyogtam vissza rá. Fejét a nyakam és a vállam hajlatába tette, amivel kicsit csikizett is. Néhány percig ott álltunk, még akkor is amikor már nem a fogamat mostam. Ekkor cseréltünk és ő dőlt neki a mosdótálnak, míg én ugyanúgy karoltam át hátulról. Visszaosontunk a szobájába, majd szép lassan elkezdtünk felöltözni.

- Kérlek, fordulj el - mosolyogtam rá, majd megdobtam egy pulcsival, hogy már tényleg viselkedjen.

- Már mindent láttam - vigyorodott el, aztán halkan kuncogni kezdett, mire én kitoltam a szobájából. Gyorsan lekaptam magamról a pólóját és átvettem a tegnapi cuccaimat, majd Niall ruháit összehajtva jöttem ki onnan.

- Tudod, elég nagy a kulcslyuk az ajtón - mondta nevetve, majd játékosan a vállába bokszoltam, ő pedig belepuszilt a hajamba. A konyhába mentünk, ahol készítettem magunknak egy kis omlettet. Kimertem két tányérba a tojást, majd loptam Nialltől egy apró csókot és leültem vele szembe.

Az idő folyamán minden teljesen megváltozott. Ahhoz képest, hogy eddig Los Angelesben éltem egy lakásban, a barátnőmmel és egy étteremben dolgoztam, most Londonban vagyok egy sportüzletben, a barátnőm nélkül egyedül egy lakásban, de Niall Horannel. Akire most nagy szükségem van. Nem tudom, hogy hirtelen miért változott meg a véleményem róla, de sokkal jobban kedvelem őt. Körülöttünk minden más lett és mire megnyugodtam, tisztábban is kezdem látni a dolgokat. Ő csak nevetett rajtam, míg én mélyen a gondolataim között járkáltam és még egy falatot ettem a reggelimből. A reggeli nem valami pontos kifejezés a fél négyes kajálásra, de mivel omlett volt, félig-meddig annak számít.

- Holnap kell menned dolgozni? - kérdezte Niall egy pillanatra felnézve az ételből, majd újra arra koncentrált.
- Szerintem nem - hümmögtem két falat között.
- Akkor készülhetsz, mert randira viszlek! - kacsintott rám, majd az asztal fölé hajolt és adott egy puszit. A délutánt lustálkodással töltöttük és csak filmeket nézegettünk a kanapén. Később a srácok is csatlakoztak hozzánk és filmmaratont tartottunk. Vígjátékokat, de főleg akciókat néztünk. Ehhez elengedhetetlen volt sok tálnyi pattogatott kukorica és a kóla is. Nem volt semmiféle különleges dolog, csak együtt voltunk, nevettünk és beszélgettünk. Ettől volt olyan jó ez a délután. Estefele küldtem egy smst Leah-nek, hogyha ráér, akkor beszélgethetnénk egy kicsit, így az este nagy részét a lakásomban töltöttem és a barátnőmmel csevegtem ugyanúgy mint régen. Azzal a különbséggel, hogy nem pár száz méterre, hanem többezer kilométerre voltunk egymástól egy másik kontinensen.

Amikor már rég letusoltam és az ágyamban pihentem és igyekeztem kikapcsolni, ismét a gondolataimmal találkoztam. Kiváncsi voltam a holnapi nap miatt, ugyanis randim lesz Niallel és elég titokzatos volt egész délután. Miután megkérdezte, hogy van e programom, nem mondott semmit. Egész idő alatt, amit együtt töltöttünk nem említette a dolgot és ez furcsa volt. Pedig elég gyakran kérdezgettem róla, de ő erős volt és soha nem válaszolt vagy éppen kitért a kérdés elől. Vacsorázni nem igazán van kedvem, az elég unalmas, ahogy moziba sem szeretnék  menni. Már az összes béna randihelyen jártunk, jó lenne valami olyat csinálni, ami nem átlagos. Elég fáradt voltam és már a szemhéjaim is ólomsúlyúnak bizonyultak és épp egy nagyobb ásítást fojtottam el, amikor rezgett egyet a mobilom. Nem kellett találgatnom, biztos voltam benne, hogy ő lesz az.
"Hiányzol."
"Szerintem félre küldted."
"Haha. Nagyon vicces kedvében van valaki."
"Szóval, mit szeretnél?"
"Mondom, hiányzol."
"És?"
"Komolyan ez erre a reakciód?"
"Miért, mit vártál?"
"Hát..valami viszonzást. Te is hiányzol, vagy valami."
"Arra várhatsz."
"Tudom, hogy hiányzom."
"Miért vagy te ebben annyira biztos?"
"Mert amikor rám nézel, csillogni kezdenek a szemeid."
Basszus, igaza volt. Mindig amikor egymást fürkésztük, valami különleges érzés fogott el. Arról pedig nem tehetek, hogy a szemei és a puha ajkai elvarázsolnak. Miket beszélek?
"Hazudsz."
"Nem. Olyan egyértelmű."
"Mégis mi?"
"Hogy már nem tudsz élni nélkülem."
"Na, ne nevettes."
"Bírsz engem. Fogadd el."
"Dehogy."
"Én pedig már régóta többet érzek."
"Te be vagy lőve?"
"Nem, miért?"
"Meglepett, amiket írsz."
"Talán mert igazak?"
"Nem hiszek neked."
"Miért nem?"
"Az túl egyszerű lenne."
"Miért?"
"Nem lehetek szenvedés nélkül boldog."
"Dehogynem."
"Miből gondolod?"
"Lehet, hogy azelőtt, mielőtt még nem találkoztunk, szenvedtél. Most már nem fogsz."
"Mire akarsz ezzel kilyukadni?"
Percekre megszűnt a beszélgetésünk. Csak vergődtem jobb-balra az ágyamban, azt hittem, hogy erre már sosem kapok választ. Felőrlőtt a várakozás. A körmeimet vizsgálgattam, a torkom teljesen kiszáradt. Kimentem a konyhába egy hűs pohár vízért, amit hamar ki is ittam. Visszacsoszogtam a szobámba és ránéztem a telefonom kijelzőjére. Nem hallottam, hogy rezgett, de kétszer is megszólalt, amíg távol voltam.
"Én úgy is boldoggá tudnálak tenni, hogy nem csalódsz." "Ha bízol bennem, semmi bajod nem eshet."
"Annyira valódinak és szépnek tűnnek a szavaid."
"Azok is. Valódiak."
"Én ezt még mindig nem tudom elhinni."
"Olyan nehéz lenne elfogadni, hogy valakinek fontos vagy? Hogy valaki közelebb szeretne kerülni hozzád?"
"Sajnos igen." - pötyögtem be fáradtan, mire egy halk sóhaj hagyta el ajkaimat.
"Jó éjszakát, Sammy."
"Neked is, Niall."
"Xxx" - csak ennyit küldött. Fáradtan csuktam le szemeimet, a takarót ismételten magamra húztam és hagytam, hogy elragadjanak az álmaim, kizárva a valóságot.

Délelőtt Louval és a kislányával sétálgattunk, beültünk reggelizni egy kávézóba, majd megnéztünk egy-két boltot. Így, hogy biztos állásom van és jóval többet keresek, egy kicsit többet költök magamra. A keresetem elenyésző részét kell csak a rezsire költenem, a maradék egy részét félreteszem, a másikat pedig elköltöm. Kényeztettem magam pár új táskával és cipővel. Lounak igen tetszett, hogy ennyire elszabadultam a vásárlást illetően és tényleg jól érzem magam. Végső utunk egy park volt, amit csak azért látogattunk meg, mert már Lux fél órája nyafogott, hogy ő játszani akar. A játszótérhez mentünk és a kicsi már is felszaladt a mászókára. Mi ketten fáradtan dőltünk el a fűben, nem érdekelt minket, hogy körülbelül öt méterre tőlünk pad is akad. Lux csatlakozott még két lányhoz, így együtt homokvárat építettek. Csend volt és nyugalom. Lou halkan dalolászott, miközben tenyerével próbálta takarni maga elől a gyér napot.
- Amióta velünk vagy, Niall megváltozott - törte meg a csendet, én pedig hirtelen nem tudtam, hogy mit reagáljak.
- Igazán? - húztam fel kissé a szemöldökömet és kedvesen felé fordultam.
- Ühüm. Egészen más lett - mondta mosolyogva, mire én is halványan elmosolyodtam.
- Nagyon köszönöm, hogy itt lehetek - jelentettem ki hálásan, mire Lou könnyedén arrébb lökött.
- Mi is nagyon örülünk neked, te lány.
- Tényleg?
- Hát persze.
- Nem érzed magad néha egyedül? Mármint Luxon kívül.
- Egy kicsit. Viszont legtöbbször Gemma is velem tart a turnéra, vagy éppen Lottie segít. Még Sophiával és Abigaillel is elég jól kijövünk.
- Ők kik?
- Gemma, Harry nővére. Lottie, Louis húga. Sophia, Liam barátnője, Abigail pedig Harryé.
- Értem. És Zayn barátnője? - jutott eszembe a kedves szőkeség, akit a bulin is láttam.
- Hát. A helyzet az, hogy ő állandóan máshol van mint mi. Turnézik a bandájával, emellett nem is valami rokonszenves.
- Ezt, hogy érted? - nem akartam faggatózni vagy ilyesmi, de ez kimondottan érdekelt.
- A többi lánnyal és velem sem nagyon hajlandó beszélni. Ő kicsit más mint a többiek. Nem akarok erősen fogalmazni, de néha úgy érzem mintha lenézne minket.
- Pedig aranyosnak tűnt.
- Lehet, hogy az is, csak éppen Zaynnel.
- A fiúkkal is ilyen rossz a kapcsolata?
- Pontosan. Alig, hogy beszél velük és ha egy társaságba is kerülnek, minél hamarabb igyekszik szétválasztani a csapatot, hogy a barátjával lehessen. Én megbízom benned és remélem, hogy senkinek sem adod tovább a véleményem.
- Tartom a számat - ígértem és ezek után egészen más témákról kezdtünk beszélgetni.

Délután újra izgulni kezdtem, nem tudtam, hogy mit vegyek fel a Niallel való randinkra. Szólt volna, ha valamilye elegánsabb helyre visz, tehát ezt egyből kilőttem és kényelmesebb ruhákat vettem fel. Egy koptatott farmert és kék-piros kockás inget vettem fel, Vans cipővel. Szeretem ezt a stílust és hozzá a nyakamba tettem az egyik kedvenc nyakláncomat és felhúztam a bal kezemre az órámat. Két gyöngyfülbevalót szúrtam a füleimbe, illetve egy kis parfümöt nyomtam magamra. Csak egy kis szemceruzát, szempillaspirált és szájfényt használtam. Felkaptam az új, barna válltáskámat és gyalog mentem a srácokhoz. Fél órás sétám után értem be a szálloda halljába. Amíg vártam a liftet, idegesen dobogtam a lábammal és a telefonomra pillantgattam. Amint felértem a hatodikra, megrohamoztam a szobájukat. Harry nyitott ajtót és kedvesen beinvitált. Sophia ismét ott volt, de ekkor Lottie is kijött a konyhából. Kedvesen, két puszival üdvözölt, majd bemutatkoztunk. Nagyon szép és intelligens lánynak tűnik, Louis tökéletes ellentéte. Szerencsére nem hangosan gondolkoztam, így nem sértettem meg a fiút kijelentésemmel. Harry kiáltott egyet, mire Niall kinyitotta a birodalma ajtaját és rögtön közeledni kezdett felém. Édes ölelésbe font kezeivel és belepuszilt a hajamba. Amint elváltunk egymástól, lábujjhegyre álltam és egy hosszú csókban részesítettem.  A többieket ez egyáltalán nem zavarta, ők tovább beszélgettek, míg mi pár perc enyelgés után elhagytuk a lakosztályt.

Kezeinket összekulcsolta, én pedig lassan lepillantottam  a kézfejünkre. Mosoly húzódott ajkaimra és továbbra is az utat figyeltem. Niall felvett egy napszemüveget, ami ugyan nem azért volt, mert olyan erősen sütött a nap, csupán megakart szabadulni a fotósok elől. Persze, ez sosem sikerült neki, mivel már a fél twitter és facebook rólunk posztolt. Az újságok is kezelésbe vettek minket, amikor az utcán sétáltunk, mindig fényképeket készítgettek. Én nem mondanám azt, hogy együtt vagyunk, mert ez így nem igaz. Szoros kapcsolatban állunk, de nem így nevezném. Inkább valamiféle viszonynak, vagy érdekes barátságnak, mivel én még nem értem azt a bizonyos köteléket közöttünk. Ő sem kért meg arra, hogy legyek a barátnője, ami helyén is való, ugyanis nem ismerjük egymást olyan régóta és ehhez az egészhez egy kicsivel több idő kell. Nem sziklaszilárdak az érzéseim, ahogy szerintem az övéi sem. Bármennyire is hangoztatja, hogy mennyire fontos vagyok neki, ez még közel sem egy kapcsolat kezdete.

Elmélyedt gondolataimat a kocsi hangja ébresztette, amint Niall azt nyitotta kulcsával. Udvariasan kinyitotta előttem az ajtaját, amit megköszöntem, majd besüppedtem a kényelmes ülésbe. A táskámat a lábaimhoz tettem és amint ő beszállt, még egy puszit nyomtam ajkaira. Nem akartam az agyára menni a kérdéseimmel, hogy mégis hova tartunk, de ő is pontosan tudta, hogy milyen kíváncsi természet vagyok. A reakcióm most sem maradt el, mikor megérkeztünk. Olyan volt ez a randink, amit mindig is elképzeltem magamnak. Egyszerű, mégis tökéletes.