II. 3. Nem vagy valami nagy szám

Drága Olvasóim!

Nagyon sajnálom, hogy nem sikerült közzétenem a fejezetet már a múlt héten, de sajnos semmi erőm nem volt hozzá. Most próbálok kikavarodni egy lassan három hete tartó betegségből, úgyhogy eszem ágában sem volt leülni a laptopom elé, pedig higyjétek el, szerettem volna. Hihetetlenül örülök a támogatásotoknak a kommentek és feliratkozások formájában, rengeteget jelent. Remélem, hogy ez a folytatást is elnyeri a tetszéseteket és majd valamilyen formában a tudomásomra is hozzátok! Jó olvasást! :) x

Ui.: Ugye hallottátok Niall dalát? Szerintem csodálatos lett. :)

 



SAMANTHA WOOD
 

 

- Nagyon sajnálom - suttogta ajkaimba, miután elváltunk egymástól. Olyannyira kizártuk a körülöttünk lévő világot, hogy észre sem vettük, hogy a többiek csak minket bámulnak.

- Én is - mondtam még mindig halkan - nem kellett volna ennyire kiakadnom a munkád miatt.

- Ez természetes. Majd megszokod - húzott ismét közelebb magához, majd egy apró puszit nyomott a szám sarkára. Majd még egyet. És azért mégegyet.

- Megszokom? Így tervezed? - kuncogtam, majd kérdőn felhúztam szemöldökömet, válaszára várva.

- Előbb-utóbb el kell fogadnod, hogy a barátod egy keresett ember és mindenki imádja őt.

- És azt is, hogy elég önimádó? - loptam tőle egy csókot nevetve, mire durcásan elhúzta a száját.

- Ja, azt is - mondta egy halvány mosollyal, majd kezemet szorítva invitált fel a lépcsőn, gondolom az itteni szobája felé.

 

Sosem voltam még ebben a házban, ami elég nagy hiba, mivel elképesztő. Olyan mintha egy gyerekálomban lennénk, mindehol videójátékok, üdítő és kajaautomaták (?) és szuperhősök szobrai, a képregénygyűjteményeknek szánt külön szekrényről (!) már ne is beszéljünk. Az előszoba is elég nagy volt, jó pár fogassal és cipőtartóval volt megáldva és a padló csak úgy csillogott. Vagy hat féle cipőkanál és szöszfésű volt. A nappali szintén elképesztően szép, hiszen akkora, mint az egész lakásom. Egy vagy 200cm-es átmérővel rendelkező lapostévé állt a központban, előtte pedig két, minimum ötszemélyes kanapé. Nem tudom, hogy honnan hozattak ekkora garnitúrákat, szerintem külön tervezték nekik. Már azon sem lepődnék meg, ha a fenéklenyomatuk alapján készült volna. Ezek előtt egy üvegasztal helyezkedett el, rajta heverő kitöltésre váró papírokkal és tollakkal. Biztos a munkájuk része és még egy füzet is volt rajta. Ugyan nem kérdeztem rá, de szerintem dalszövegek voltak benne. Egyszer biztosan el fogom lopni.

 

A földszintből többet már nem láttam, mert a széles lépcsősoron folytatódott az utam. A széles lépcsőröl jutottunk át a széles folyosóra, amin szintén képregényhősök és különböző szuperhős jelmezek foglaltak helyet. Ezek a srácok tényleg őrültek. Elhaladva a nachosautomata (!?) mellett, pillantottam meg egy platinalemezt, amit most megcsodálhattam. Niall látta, hogy egy pillanatra lemerevedtem és csak néztem a díjat. Elképesztő, hogy mennyire tehetségesek. Nagyon büszke vagyok rájuk, ahogy a családjaik is gondolom. Végül megérkeztünk a szobájához. Egy talán már háromszemélyes franciaágy fogadott ami, miután végigterültem rajta, elég kényelmesnek bizonyult. Ő pedig befeküdt mellém, ujjainkat összekulcsolta, majd így nézelődtem tovább. Egy CDs polc, hatalmas tévé, laptop, közös képek a bandával és néhány családi fotó. Egy külön szoba nyílt a gardróbjához. A minihűtőn már meg sem lepődtem az ágya mellett. Az éjjeli szekrényen egy közös képet találtam, ahol hatan voltak. Három férfi, két nő és egy kisgyerek. Nyilván észrevette, hogy min legeltetem a szemeimet és rögtön megkaptam minden kérdésemre a választ.

- Jobbra tőlem látod az apámat, majd a bátyámat Greget, mellette a feleségét Deniset, akinek a kezében az ellenállhatatlan unokaöcsém fekszik, majd Denise mellett az anyukám van. Ez a kedvenc képem - mondta mosolyogva és olyan jó volt látni ezt a mosolyt. Ebben egy csepp rossz sem volt, teljesen őszinte volt. Látszott rajta, hogy szinte bármit megadna a családjáért.

- Nagyon aranyos családod van - mosolyodtam el én is, majd kezembe vettem a képet. Letöröltem róla a port, valahogy nem néztem volna ki a fiúból, hogy takarítana, ezért is voltam biztos benne, hogy már régóta vágyott a kép az érintésemre és a tisztaságra.

- Igen.

 

Az oldalamra fordultam, mire ő is és percekig csak egymást kémleltük. Néha-néha felkuncogott, amikor az érintésétől elvörösödtem. Jól szórakozott az érzéseimen. Ujjait szép lassan végigvezette oldalamon, mire ismét beleborzongtam, ami egy apró és elégedett mosolyt váltott ki belőle. Mocorgott egy kicsit, mire közelebb került hozzám és egy újabb tincset söpört ki arcomból. Arra eszméltem fel, hogy ajkai ismét az enyémeken vannak és annyira elkábultam az érzéstől, hogy a nevemet se tudtam volna megmondani. Hajába túrtam, mire belenyögött csókunkba, ami ismét mosolyra késztetett.

- Milyen volt a turnéd, világsztár?

- Szuper. Csak valami hiányzott. Vagyis valaki - hajolt közelebb egy újabb csókért kuncsorogva, amit most nem kapott meg.  - Naa - noszogatott, de nem hatott meg kérlelése. Felemelte összekulcsolt kezeinket, majd kézfejemre nyomott egy puszit, ha már az ajkaimra nem engedtem neki.

- Nekem is hiányoztál, de azért ennyire ne bízd el magad - mosolyodtam el, mert ismét a megsértett szerepét játszotta. - Nem vagy valami nagy szám - rántottam meg vállaimat, majd egy másodpercre nem figyeltem. Niall fordított helyzetünkön és fölém tornyosult. Ajkai ismét újra vészesen közeledtek felém és kíméletlenül lecsaptak ajkaimra. Hosszasan kényeztette őket, én pedig hagytam magam és egyenesen beleszédültem a pillanatba. Zihálva váltunk el egymástól, levegőért kapkodva.

- Szeretlek, Sammy - mondta belemosolyogva következő csókunkba, mire ledermedtem. Hirtelen erős melegség öntötte el a szívemet és környékét, szívem hevesebben dobogott mint valaha. Olyan halkan suttogott, nem is voltam benne biztos, hogy jól hallottam. A következő csókot olyannyira elmélyítette, hogy teljesen biztos voltam szavaiban.

- Én is szeretlek - motyogtam vissza, mire szemei jobban csillogni kezdtek és egy széles vigyor húzódott ajkaira. Az eddiginél is jobban húzott magához. Kezei a pólóm sarkát húzogatták felfele, majd végül eltávolították rólam a ruhadarabot. Biztonságban éreztem magam mellette.

A reggeli napsugarak nem hagytak tovább aludni, erős késztetést éreztem arra, hogy kinyissam szemeimet. A hirtelen jött fénycsóvák megzavarták nyugodt álmomat és sűrűn pislogva próbáltam nyitva tartani szemeimet. Hunyorogva pillantottam körbe és feltűnt, hogy még mindig Niall szobájában vagyok. Ránéztem a másik oldalon lévő ébresztőre, ami reggel fél hatot mutatott. Elég korai volt ez az idő és sosem szoktam ennyire korán kelni, de most nem tudtam volna visszaaludni. Tegnap este már nyolc körül elaludhattunk és most már kicsit sem voltam álmos. Amikor mocorogni kezdtem, hirtelen megéreztem egy ölelő kezet a derekamnál. Eddig is ott volt, csak olyannyira jóleső érzés, hogy már meg is feledkeztem róla. Ismét megmozdultam, de csak jobban kezdett szorítani, nem tudtam menekülni előle. Valahogy még is sikerült lefejtenem magamról kezeit, amit egy apró morgással jelzett, majd egy párnát csúsztattam a helyemre. A mellettem szuszogó szőkeség már a párnát ölelte és kicsit összekuporodva feküdt, mégis az ágy nagy részét elfoglalva.

Nyújtózkodtam párat, majd lenéztem magamra. Niall este rám adta a pólóját és csak a fehérneműmben és egy bandás felsőben voltam. Becsoszogtam a folyosón lévő fürdőszobák egyikébe és ismét elámultam. Hatalmas, fekete csempe burkolat, egy minimum kétszemélyes kád, zuhanyzófülke és két mosdótál, illetve a wc. Kiszemeltem magamnak azt a szépséges és nyilván méregdrága kádat és megengedtem forró vízzel. Találtam mellette fürdősót, meg mindenféle habosító izéket és egy levendulaillatú fürdőt választottam. Belenyomtam valamennyit a krémes állagú folyadékból, majd kezemmel kicsit elkevergettem. Amíg folyt a melegvíz, volt időm kutakodni. Persze, nem szép dolog, de a srácok háza kimondottan érdekelt. A tükör, - ami mellesleg óriás méretű volt - mellett helyezkedett el egy nagyobb szekrény, amiben hajlakkok, tusfürdők és samponok foglaltak helyet. Annyi féle hajlakkjuk volt, hogy meg sem tudtam számolni. A tulajdonosát nem nehéz kitalálni. Néhány tusfürdőt átszagolgattam és találtam nőit is, gondolom azok a barátnőké lehetnek. Abból kiválasztottam egy mézeset, vagy milyet, majd a kád mellé tettem magamnak. Biztosan nem tűnik fel nekik és nem bánják, ha használom egy kicsit. A következő polcon borotvák, borotvahabok, arcszeszek és parfümök voltak, amiket szintén örömmel szagolgattam végig. Kettőt is felismertem és sikeresen állapította meg, hogy Niall és Zayn melyiket használja. Mivel mostanság a szívdokit is elég gyakran ölelgettem, az ő illatát is sikerült elraktároznom a fejemben. Alattuk voltak a törülközők és választottam is magamnak egyet, egy sötétkéket. A víz addigra már teletöltődött a kádamban, kis híján ki is folyt volna.

Elmerültem a levendula illatú habok között és fél órán át áztattam magam. Hajat most nem akartam mosni, főleg, hogy tegnapelőtt mostam utoljára, illetve a hajszárító zaja miatt, nem akartam felkelteni a pacsirtákat. Magamra tekertem a törülközőt és az alsó szekrényben kerestem egy fogkefét. A fiúk rendesen fel voltak szerelkezve, mindenből, még a lányosabb dolgokból is tartottak egy-két apróságot. Fogat mostam, majd arcot és egy lehetletnyit fújtam a Niall féle illatból magamra. Megtörülköztem, majd felkaptam magamra a fiú egyik farmerét, amin nem látszott annyira, hogy nem a sajátom és azt a bandás pólót visszavettem. Nem volt egy igényes öltözék, de arra megfelelt, hogy itt legyek. Eltipegtem lábujjhegyen Niallhöz és a táskámat is bevittem a fürdőbe. Kihalásztam belőle az ottani spirálomat és szájfényemet, mivel ezekből egy-egy darabot mindig magamnál tartok, most is a kinézetem egy zombiéval volt egyenlő. Amint magamra kentem a sminkeket, kontyba kötöttem a hajamat és lerobogtam a lépcsőn.

Nem akartam őt felébreszteni és inkább hagytam aludni, mivel én már úgy sem tudtam volna megmaradni mellette. Beléptem a konyhába, amit már előtte is láthattam, mert amerikai konyhás nappali volt, de most még jobban körülkémleltem. Tisztaság, tisztaság mindenhol. Egy nagy konyhasziget, körülötte a pultsor és a végében egy óriás méretű hűtő. Két ajtaja volt és alatta egy fagyasztórész. Csak a fagyasztó nagyobb volt mint a lakásomban lévő egész hűtő. Pedig az sem kicsi. Az étkező tízszemélyes volt, körülötte székekkel és az asztal közepén egy váza állt, fehér liliomokkal teletömve. Már valaki ült az asztalnál. Háttal volt nekem, de így is felismertem, pedig még be sem mutatkoztunk egymásnak. Így hát közelebb merészkedtem a lányhoz és mosolyogva felé fordultam.
- Szia. Samantha Wood - nyújtottam volna kezet, de ő rögtön két puszival üdvözölt.
- Gemma Styles - mosolygott, majd intett, hogy nyugodtan üljek le. - Már sokszor hallottam rólad. A fiúk gyakran megemlítettek, míg elhoztak ide anyuéktól.
- Ennek örülök, én viszont sajnos még nem hallottam rólad - viszonoztam mosolyát és felfigyeltem az ugyanolyan gödröcskéire, mint amilyenek Harry arcán is megjelennek egy-egy vigyorgásánál. Ekkor a növényen lévő cetlire sandítottam, mert kíváncsi voltam, de hamar érkezett a válasz.
- A barátom küldte. Hiányzom neki - sóhajtotta halkan, majd végül halvány mosolyra húzódtak ajkai. - Sajnos ő nem tudott ideutazni - harapta be alsó ajkát. - Nem kérsz palacsintát? - erre a rövidke kérdésre rögtön felcsillantak a szemeim és körbe-körbe fordultam a konyhában, hogy megpillantsam az említett finomságokat. - Szóval igen - kuncogott fel, majd felkelt a székéről és a konyhaszigethez sétált, ahonnan elemelte a tálnyi palacsintát, majd az egyik felső szekrényhez lépegetett és kihalászott belőle egy nagyobb kiszerelésű nutellát.
- Már is szeretlek - hümmögtem már a nutellás palacsintámat majszolva.
- Összeilletek Niallel. Ugyanannyira szeretitek a hasatokat - nevetett fel, majd mégegyet kortyolt a kávéjából.
- Úgy tűnik - válaszoltam - Hogy-hogy már ilyenkor ébren vagy?
- Nem tudtam aludni. Na és te, itt? - kezdte szemöldökét húzogatni, mire kuncogni kezdtem.
- Hát..
- Aranyosak vagytok együtt. Niall a az egyik legédesebb fiú, akit valaha hátán hordott a föld - mondta mosolyogva és mindezt olyan jól esett hallani. A szívem is gyorsabban kezdett verni amikor kiejtette a fiú nevét.
- Gyakran vagy itt a bandával? - érdeklődtem kedvesen, szimpatikus lánynak tűnt.
- A fél életemet velük töltöm lassan. Gyakran megyek velük koncertekre és így legalább az öcsémmel is lehetek kicsit. Sikeresen végeztem már az egyetemen és most Lou segédje vagyok.
- Értem.
- Valamit viszont tudnod kell, hogy mire vigyázz, ha hosszú távon vele akarsz maradni.